HOVÁ MÉSZ? TIÉD A MÚZEUM!

Ez a weboldal a „Hová mész? Tiéd a múzeum! –digitális gyűjtemények oktatási hasznosítása című Skanzen projekt eredménye, amely az EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosító számú, Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című kiemelt európai uniós támogatással megvalósuló projekt keretében jött létre.

SKANZEN

A Hová mész?-Tiéd a múzeum! - Digitalizált gyűjtemények oktatási hasznosítása című múzeum – középiskola – egyetem közös mintaprojektjének célja olyan minta létrehozása volt, amely később adaptálható más múzeumok és köznevelési intézmények számára is. A projektben résztvevők intézményi együttműködése az oktatás és a gyakorlat szintézisét célozta meg, amely a projekt összes résztvevőjének különböző kompetenciáira fejlesztő hatást gyakorol.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Észak-magyarországi falu tájegysége több olyan tematikát is felvet, ami különösen alkalmas jelenkori helyzetekkel és folyamatokkal való összehasonlításra, ezek közül a cselédek és a summások életét választottuk. A megélhetési kényszer miatti különböző mellékjövedelmek megtalálása, az otthontól távoli munka különböző formái, melyek a család hosszabb-rövidebb távú elszakadásával járnak, az esetlegesen idegen környezetbe való beilleszkedés mind olyan kérdéseket vetnek fel, melyek a különböző oktatási intézményekben tanuló diákok élettapasztalataihoz is kapcsolódnak, és így felkelthetik érdeklődésüket. A középiskolás diákok 4- 5 fős csoportokban 1-1 egyetemistával közösen önálló projektmunkát végezve egy-egy projektet valósítottak meg. A projekt tartalma volt a múzeumi kiállításanyag, digitális és papíralapú dokumentáció megismerése után a kiállítások és a bemutatott jelenségek értelmezése, a társadalmi összefüggések megértése, valamint ezek összevetése a jelenkori folyamatokkal, és a diákok élettapasztalatával.

A közös projekttervezést követően a munkamegosztás után az egyetemi hallgatók részvételével és segítségével dolgoztak a diákcsoportok, amelyhez a múzeumi szakemberek szakmai segítséget nyújtottak. Digitalizált dokumentumokat (film, hangfájlok, fotók, tárgyak) ismertek meg, majd ezek egyéni kulcsszavazása történt a közös digitális felületen. Ezt követően a csoportok kreatív produktumokat hoztak létre.

A közös munka egymás inspirálására, szakmai fejlődésére is pozitív hatással járt, mivel a múzeumok számára is fontos tapasztalatot és inspirációt ad, hogy ez a korosztály hogyan kapcsolódik a kiállításaihoz, milyen kommunikációs csatornákat használ az ismeretszerzés során.

A mintaprojekt során használt módszert, a muzeális gyűjtemények feldolgozását és a kifejlesztett digitális platformot a későbbiek során az ország más muzeális intézményei számára is bemutatjuk, hogy azt a saját gyűjteményi struktúrájukhoz és intézményi koncepciójukhoz igazítva adaptálhassák.

A Hová mész? Tiéd a múzeum! projekt résztvevői:

Szabadtéri Néprajzi Múzeum:

Molnár József projektvezető, Bokonics-Kramlik Márta, Kustánné Hegyi Füstös Ilona, Szigethy Zsófia múzeumpedagógusok, Polák-Erdős Klára adattáros, Csippán Tamás, Kelemen Dániel informatikai szakemberek

Berzsenyi Dániel Gimnázium:

Asztalos Ádám, Bezdek Györk, Dózsa Ferenc, Hevesi Csongor, Horváth Réka, Karácsonyi Máté, Kovács Dorina, Kubik Dominik, Molnár Vanda, Szűcs Vera 10. évfolyamos diákok és Mészáros Mónika középiskolai történelemtanár

ELTE BTK Néprajzi Intézet:

Bökényi Klaudia, Horváth Kinga, Pajor Katalin, Pető László, Sáfár Anna, Tüske Laura egyetemi hallgató és dr. Mohay Tamás egyetemi tanár

A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM, AZ ELTE NÉPRAJZI INTÉZET HALLGATÓINAK ÉS A BERZSENYI DÁNIEL GIMNÁZIUM DIÁKJAINAK PROJEKTJEI

Summás kisokos – facebook oldal

Mi a summásság témakörének modern feldolgozása mellett döntöttünk. Önálló projektmunkánkban kíséreltük meg a digitalizált gyűjtemények és anyagok bevonásával, a summásság témakörének népszerűsítését és bemutatását a primer közösségi média felületén (Facebook). Az így létrehozott oldal „Summás Kisokos” néven a summásságról összegyűjtött ismeretanyagok átadásán, népszerűsítésén, bemutatásán alapszik. A jövőben is egy olyan szórakoztató, változatos online profil folyamatos fejlesztése a célunk, amely napjaink egyik legismertebb, és leggyakrabban használt közösségi médiumán található meg. Mindez bárki számára könnyedén elérhető és nyomon követhető.Elsődlegesen a témánkhoz kapcsolódó cikkek, forráskiadványok, művészeti alkotások felhasználásával a summásság életmódjának,

folklórjának, illetve ehhez kapcsolódóan a summás életmód napjainkban is megjelenő rezonanciájának bemutatására reflektáltunk.

Mindemellett fontosnak találtuk a megbízható forrásanyagok felhasználását és feltűntetését, illetve - amennyiben lehetséges - azok online elérhetőségének megosztását is. Főként a summássághoz kapcsolódó bejegyzések találhatóak meg oldalunkon, azonban mindez további Skanzen Projekthez kötődő tartalmakkal is bővülhet a jövőben. Szeretnénk oldalunk segítségével megkönnyíteni a summások életmódjának, folklórjának, illetve a summásság, mint speciális foglalkozásmód történeti hátterének befogadható értelmezését,

illetve a kapcsolódó néprajzi kiadványok, kiállítások és programok bemutatását, széles közönséghez való eljutását is.

kep

Készítette: Bezdek Györk, Dózsa Ferenc, Horváth Kinga, Tüske Laura

Cselédek régen és ma- filmek

Az interjút készítette: Kubik Dominik, Karácsonyi Máté, Hevesi Csongor
A szöveget készítette, a szakmai hátteret biztosította: Pajor Katalin, Sáfár Anna
A videót összeállította: Kubik Dominik
Készült: 2018. január 17.

1. A mai cselédség film

Habár a 20. század második felére a cselédség, mint társadalmi csoport eltűnt Magyarországon, megmaradt munkaköreiket továbbra is gyakran alkalmazottak töltötték be és töltik be ma is. A házi cselédek nagy csoportját alkották egykor a gyermekek nevelésében segédkező dajkák, dadák. Fiatal lányok ma is vállalnak hasonló feladatokat elsősorban Nyugat-Európában, tanulmányaik finanszírozására vagy pénzgyűjtés céljából. Az elkészült videó az egykori cselédek munkáját, napirendjét, megbecsültségét hasonlítja össze egy, jelenleg külföldön baby-sitterként tanuló egyetemista lány életével.



A fiktív interjú alapját képező beszélgetéseket készítette: Hevesi Csongor
A szöveget összeállította: Pajor Katalin, Sáfár Anna
Narrátor: Hevesi Csongor és Pajor Katalin
A videót készítette: Kubik Dominik
Készült: 2018. január 30.

2. fiktív interjú

A háztartási cselédség legnagyobb része egykor a háztartások tisztán tartásáért volt felelős. Ma nem csupán háztartások, de intézmények, közintézmények is alkalmaznak takarító személyzetet. Érdekes tapasztalatunk volt, hogy különböző okokból, de senki sem vállalta a nyilvános interjút, ezért az elkészült hanganyag egy takarítónővel készült fiktív interjú, mely valós beszélgetések tapasztalatain alapul. Elsősorban egy mai takarítói munkakörben dolgozó személy napi feladataira, napirendjére, motivációira, megbecsültségére tér ki.

Öltözködés és higiénia a cselédség életében a XIX. és a XX. században

Csapatunk a cselédség életén belül vizsgálta az öltözködés és a higiénia viszonyát. Ez a két terület nagyon fontos részét képezte a cselédek és valamennyi ember életének a XIX. század végén és a XX. század elején. Munkánk során feltérképeztük a cselédségre jellemtő öltözködési szokásokat, a ruháik anyagát és azokat a módszereket, amelyekkel tisztán tartották őket.

A csapaton belül mindannyian egy adott munkafolyamatért voltunk felelősek, így volt, aki a leírásokat gyűjtötte, voltak, akik a képeket szerezték be és végül olyan tagja is volt a csoportnak, aki a rajzaival illusztrálta a feldolgozott témát.

A cselédség öltözködési szokásait igyekeztünk jól szemléltetni a könnyen megérthető leírásokkal és a sok képpel, amelyek érzékletesen ábrázolják a cselédeket a ruháikkal együtt. Az elkészült rajzok is jól szemléltetik azt az öltözködési stílust, amely a cselédségre jellemző volt.

Ami a higiéniát illeti, törekedtünk a beszámolók segítségével rekonstruálni azokat a körülményeket, amelyek meghatározták a cselédek tisztálkodási szokásait. Ezeken a szokásokon keresztül is érdekes bepillantást nyerhetünk a korabeli világba.

A cselédség öltözködésének és higiéniájának bemutatásán kívül célunk volt az is, hogy aki megtekinti a munkánkat, pontos, hasznos és világos ismereteket szerezzen, attól függetlenül, hogy rendelkezik-e előzetes ismeretekkel. Ezért is törekedtünk az egyszerűen megérthető, olvasmányos, de egyben lényegre törő és precíz kifejezésmódra.

Bízunk benne, hogy sikerült olyan projektet készítenünk, amely sok érdeklődő számára lehet érdekes, izgalmas és egyben hasznos is.

kep

Készítette: Horváth Réka, Kovács Dorina, Pető László, Szűcs Veronika

Summás öltözködési lexikon

Csapatunk a summás öltözködéssel kapcsolatban végzett kutatást, majd egy képekkel illusztrált kislexikont készítettünk el a témáról. Az általunk felhasznált szakirodalom is megtekinthető lexikonunk végén. Mindnyájunkat érdekelte, vajon hogyan öltöztek hajdanán a summások. Bízunk benne, hogy ez munkákból is kiderül. Célunk volt, hogy az olvasók átfogó ismereteket kapjanak a témával kapcsolatban. Így az elején egy rövid bevezető, áttekintő rész található arról, hogyan is alakult ki a summás életmód. A tartalomjegyzékben, ha rákattintunk az általunk érdekelt részre, rögtön annál a témánál találjuk magunkat.

Külön fejezetre osztottuk a férfi és a női viseletet, valamint a fiú és leány viseletről is szó esik. Általunk beillesztett képek alatt található linkre kattintva, még több információt lehet olvasni a témában.

Fontosnak tartottuk kiemelni a mezőkövesdi viseletet, hiszen a matyókra jellemző volt a summás életmód, ezért egy külön fejezetet is szántunk öltözködésük bemutatására.

Készítette: Asztalos Ádám, Bökényi Klaudia, Molnár Vanda, Tóth Tea

NÓGRÁD, HOVÁ MÉSZ?

Mentorált intézményként csatlakozva a Hová mész? c. projekthez, témaválasztásunk megegyezett a Szabadtéri Néprajzi Múzeum projektjével. Különbség, hogy itt lokálisan Nógrád megyére koncentráltunk, amely nem csak a múltban, de jelenleg is erősen hátrányos helyzetű megye. Erre magyarázatot kapunk, ha megvizsgáljuk a megye földrajzi fekvését, természeti adottságait és a történelmét. A kevés megművelhető, sokszor rossz minőségű földterület, a magántulajdonban lévő szántók, mezők és erdők arra kényszerítették az itt élőket, hogy távoli vidékekre vagy városokba vándorolva találjanak megélhetést maguk és családjuk számára. Az elvándorlás folyamata a mai napig megfigyelhető, bár az okok nagyban változtak, a jelenség nem egyedi, hanem tömeges. Mindenki családjában, ismeretségi körében van időszakosan vagy véglegesen távol dolgozó vagy élő rokon, ismerős, barát. Ez a kapcsolódási pont, amelyhez a gimnazistáknak, egyetemistáknak vagy a helyi kutatóknak is van tapasztalati tudása, és amely a régi hagyományos formák feltárásához is kiindulási pontot adott.

Projektünk a hagyományos kutatásmódszertanra épült. Három témát dolgoztunk fel, a cselédség, a summás vagy napszámos és a „bejárós” munkát. Csoportokat alakítottunk, majd felosztottam a feladatokat. Három témára lehetett jelentkezni: forráskutatás, múzeumi kutatás, valamint interjúk készítése. A kiadott forrásanyagok áttekintését vállaló csapatok a projekt végére kis előadásokat készítettek a kutatási témáikból. A múzeumi kutatók az adattárat, az archív fotóanyagot és a tárgyi gyűjteményt nézték át. A kiválasztott fotókat felhasználtuk pl. a prezentációink során, a tárgyi anyagot lefényképeztük, és ezt is szemléltetésként használtuk. Az adattári anyagokat, pedig felhasználtam a 3 kérdőív elkészítéséhez, amelyek alapján a személyes interjúk elkészültek. Az interjúk elkészítést vállaló csapatok segítettek a végén a hanganyagok vágásában és a prezentáció létrehozásában.

Összegezve a munkánk pozitív hatása nem csak a projekt végrehajtása volt, hanem a nagyon jó munkakapcsolat, amely létrejött a diákok és az őket segítő múzeumi szakemberek és a pedagógus között.

A Nógrád, hová mész? projekt résztvevői:

Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma:

Molnár Ildikó projektvezető, főmuzeológus, múzeumpedagógus és Sipos Ildikó műtárgyvédelmi asszisztens

Madách Imre Kollégium:

Jele Dávid kollégiumi nevelőtanár

Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium 9/AJTP diákjai:

Kardos Kristóf, Hártó Balázs, Oláh Ádám, Petrovics Erik, Sirkó Flóra Zsófia, Radics Loretta, Gergely Anna, Oláh Nikolasz, Buzás Emese, Stevertecky Alíz, Csatári Anna, Dudás Bence, Zsákai Rikárdó, Jargalsaikhan Bat, Schmidt Boglárka, Csacsányi Bálint, Széplasz Patrik, Rabi Csenge, Lakatos Karolina, Szőrös Kitti, Batta Boglárka

MNM PALÓC MÚZEUMA ÉS A BALASSAGYARMATI BALASSI BÁLINT GIMNÁZIUM DIÁKJAINAK PROJEKTJEI

Interjú 1.

Nógrád megye földrajzi adottságai miatt számos település nagyon kevés megmunkálható földterülettel rendelkezett. Így már a XIX. század végén, de főként a XX. század első felében gyakorta megjelenik a bejárós munka.

Endrefalva Nógrád megyében, Salgótarjántól 25 km-re fekszik. Már a XX. század második felében magas volt a roma lakosok aránya. Ők nem szereztek maguknak földterületeket, így Salgótarjánban az üveggyárban, az acélgyárban és a tűzhelygyárban találtak munkát.

Az interjú alanyok azonban nem csak a munkáról, a bejárásról, hanem a mindennapi életről, a párkapcsolatról, gyermeknevelésről és politikáról is vallottak, igen bensőséges hangnemben, mivel a kérdező nagyszülei voltak az interjúalanyok.

Készítette: Oláh Nikolasz
Készült: 2017. december 3.
Készítés helye: Endrefalva, Nógrád megye
Interjú alanya: Oláh Ferenc (1964.), Oláh Ferencné – Rácz Erika (1966.)
Készítési technika: digitális hangfelvétel

kep

Interjú 2.

A summásság témájához kapcsolódik a két részből álló hangfelvétel. Ez a munkaforma Nógrád megye nyugati részein kevésbé volt elterjedt, ám a napszámosság már annál inkább jellemzője volt a két világháború közötti és az azt követő időszaknak is. Gyakran azok a családok, akiknek kevés volt a megmunkálható földjük, elszegődtek napszámba aratni a nagyobb földterülettel rendelkező, vagyonosabb parasztokhoz.

A hangfelvétel készítése közben a kérdező egy előre összeállított kérdőívből tett fel kérdéseket, amelyek az aratáshoz és a mezei munkákhoz kapcsolódnak.

Az interjúalany nagyon jól emlékezett a gyerekkorára. Olyan családból származik, ahol rákényszerültek arra, hogy ne csak a felnőttek, hanem a gyerekek is menjenek napszámba dolgozni. Hasznos információkat adott az aratók ruházatáról, az elfogyasztott ételeikről, valamint az aratók feladatairól és eszközeikről is. Az interjú egy előre elkészített kérdéssor alapján készült, így igen hasznos információkat szerezhettünk a témakörhöz kapcsolódóan.

Készítette: Csacsányi Bálint
Készült: 2017. december 3.
Készítés helye: Legénd, Nógrád megye
Interjú alanya: Gerhát Istvánné – Tóth Erzsébet (1940.)
Készítési technika: digitális hangfelvétel

kep

Interjú 3.

Készítette: Csatári Anna
Készült: 2017. december 3.
Készítés helye: Patak, Nógrád megye
Interjú alanya: Kovács Vincéné – Busai Margit (1938.)
Készítési technika: digitális videófelvétel

A videófelvétel a bejáró munkát járja körül. A Balassagyarmattól nyugatra fekvő községekből – Dejtár, Patak, Érsekvadkert, Ipolyvece, stb. – már a XIX. – XX. század fordulóját követően nagyon gyakori volt, hogy főleg a férfiak a budapesti gyárakba jártak dolgozni.

A férfiak munkásszállókon laktak és annak ellenére, hogy Budapest és Balassagyarmat között közvetlen vasútjárat közlekedett, csak hetente vagy ritkábban, havonta jártak haza.

Az interjúalany férje is bejáró munkás volt és az ő munkakörülményeibe, mindennapi életébe nyerhettünk bepillantást a beszélgetés során.

A kérdező felkészültségét jelzi, hogy az előre megírt kérdéssort ugyan elhagyta, de fejből megfogalmazott kérdései mégis jól körül járták a témát, sok érdekes és hasznos információt adva a felvétel nézőjének.

GALÉRIA

HOVÁ MÉSZ? TIÉD A MÚZEUM!
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
x
PROJEKTGAZDA (KONZORCIUMVEZETŐ):
SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM (SZNM) - MÓDSZERTANI OKTATÁSI ÉS MÓDSZERTANI KÖZPONT (MOKK)

A projekt célja olyan minta létrehozása, amely később adaptálható más múzeumok és köznevelési intézmények számára is. A projektben résztvevők intézményi együttműködése az oktatás és a gyakorlat szintézisét célozza meg, amely a projekt összes résztvevőjének különböző kompetenciáira fejlesztő hatást gyakorol.